Egyesületünk tisztelettel meghívja a Könyvtári Hét szakmai napján rendezett regionális konferenciájára.

E-KÖNYVTÁR – E-KÖNYV – E-KOMMUNIKÁCIÓ

Időpont: 2013. október 8. (kedd) 9.00 – 16.30 óra

Helyszín: Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárának Klubja (9023 Győr, Herman O. u. 22.)

Program:

9.00 – 9.15 Regisztráció

9.15 – 10.00 Magyar Elektronikus Könyvtár: gyarapítás, szolgáltatás

(Előadó Moldován István – OSZK E-szolgáltatási Igazgatósága E-könyvtári

Szolgáltatások Osztályának osztályvezetője)

10.00 – 10.45 Kalandozás az e-könyvek világában

(Előadó: dr. Kerekes Pál informatikai szakíró)

10.45 – 11.15 Kávészünet

11.15 – 12.00 Az e-könyv és a nyomtatott könyv együttélése

(Előadó: Csordás Attila – eKönyv Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója)

12.00 – 12.45 E-könyvek, e-tartalmak és e-eszközök hasznosítása könyvtári környezetben (Előadó: dr. Bázing Zsuzsa – Dialóg Campus Kiadó)

13.00 – 14.00 Ebéd

14.00 – 15.00 E-kommunikációs eszközök és tartalmak napjainkban

(Előadó: Winkler Anna – X-Meditor Kft. üzletágvezetője)

15.00 – 16.30 E-book-olvasók és e-bookok: bemutató és konzultáció

A konferencia regisztrációhoz kötött, kérjük október 3-ig jelezze részvételi szándékát a winkler@mail.kkmk.hu címre, vagy telefonon 96/516-678 számra.

A program megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.

Tisztelt Gyászoló Család! Kedves Barátok, Kollégák és Ismerősök!

Szomorú alkalomra gyűltünk össze, hogy kegyelettel emlékezzünk és végső búcsút vegyünk Mezei Györgytől, akit 86 esztendős korában ért a halál. Búcsúzunk, búcsúzom a megye könyvtárait és könyvtárosait képviselő szakmai szervezet, a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete nevében. Búcsúzom a könyvtárostól, a nyugalmazott könyvtárigazgatótól és az egyesületet alapító elnöktől, sokak Gyurkájától, sokunk Gyurka bácsijától.

Némán állunk a ravatalnál, s közben számtalan gondolat kavarog bennünk. Az élet hétköznapi történései közepette természetesnek vesszük, hogy emberek jönnek, mennek körülöttünk, tesszük a dolgunkat napról napra, hétről, hétre, állandó körforgásban. Azután, egy napon jön a hír, hogy eltávozott közülünk valaki. Ekkor megtörik a szokott lendület, megállít és elgondolkodásra késztet a szomorúság. Búcsúzunk, de tudjuk, hogy velünk maradnak az emlékek és a történetek. "Hallgasd emléked mit beszél, fordulj a múlt csodáihoz!" - írja a költő. Tegyük ezt most mi is! Idézzük fel Mezei György életét, alakját, mindannak tiszteletére mit élte során véghez vitt.

Mezei György könyvtárosi pályája 1950-ben indult, azt követően, hogy kényszerűségből abbahagyta közgazdasági egyetemi tanulmányait. Építőipari kitérő után elvégezte a Népművelési Minisztérium Könyvtárosképző Iskoláját, a Győri Körzeti Könyvtár munkatársa lett, majd 1951-52-ben vezetője. Ekkor a könyvtárügy fejlődésének állomásaként létrejöttek a megyei könyvtárak. Mezei György 20 éven keresztül, 1953-tól 1974-ig volt a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese. Közben elvégezte a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola könyvtár szakát és az ELTE könyvtár kiegészítő szakát is. Német nyelvterületen tett tanulmányútjai során a könyvtárügy működésével ismerkedett, külföldi tapasztalatait átültette a hazai gyakorlatba, így lett a szabadpolcos rendszer egyik magyarországi propagálója. Ötlete alapján valósult meg egy új könyvtári bútorcsalád MERABONA (MEzei – arRABONA) néven, s a fűzés nélküli, ragasztókötéssel történő könyvkötés technikája is nevéhez kötődik. 1975-től 1988-ig a Városi Könyvtár igazgatója volt. Célját a Városi Könyvtári hálózat új, többfunkciójú központi épületének megteremtését 1981-ben érte el, ekkor kezdhette meg működését a könyvtár az új épületben. Könyvtári szakfelügyelőként is tevékenykedett, számos vizsgálatban vett részt. Együttműködést kezdeményezett Győr testvérvárosainak könyvtáraival (Erfurt, Kuopio, Sindelfingen), ennek keretében kölcsönösen rendszeressé váltak a kiállítások és tapasztalatcsere-látogatások. 1988-as nyugdíjba vonulását követően is tevékeny tagja volt Győr társadalmi életének, kiemelve a könyvtáros szakmai szervezetben végzett tevékenységét. Aktív tagja volt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, a Győr-Sopron megyei szervezetnek 1982-től elnöke. 1990-ben kezdeményezte önálló egyesület, a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének létrehozását. Az egyesület alapítója, 1998. novemberéig elnöke volt. Közgazdász vénájának köszönhetően jól sáfárkodott a rábízott javakkal, hosszútávon megalapozta az egyesület működését, amihez méltó partnereket talált az egyesület vezetőségi tagjaiban. Szívügyének tekintette a nemzetközi kapcsolatok kiépítését, alakulását. Az Osztrák Közkönyvtárak Szövetségével és a Burgenlandi Könyvtárosok szervezetével való együttműködés keretében a szervezetek tagjai számos továbbképzésen, tapasztalatcsere látogatáson vehettek részt Győrben és környékén, valamint Ausztriában is. Egyesületünk bekapcsolódott az Alpok-Adria Munkaközösség tevékenységébe is. Tolmácsként az egyesület mellett a város és a megye intézményeinek, és hivatalainak munkáját is segítette. Feleségével Olgival oszlopos tagjai voltak az egyesület kirándulásainak. Nagyon szerettek utazni, világot látni, s amíg fizikai állóképességük ezt lehetővé tette, mindig számíthattunk rájuk utjaink során.

Mezei György munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült: Győr-Sopron Megye Közművelődési Díj (1981), Szabó Ervin Emlékérem (1985), MKE emlékérem (1993), Dr. Josef Bich Díj (1998), Pro Urbe Győr Díj (1999). Mindannyian tiszteltük! Tudjuk, mit, és tudjuk, kit veszítettünk. Ahogy élt, úgy fogadta a halált is. Ezzel földi életének köre, a születéssel kezdődő és halállal végződő kör bezárult. Búcsúzni mindig nehéz. Ha jól meggondoljuk, akkor egész életünk, vagy legalábbis az a része, amelyet belőle megosztunk másokkal, tulajdonképpen egy folyamatos búcsúzás. És ez a búcsúzás, akárcsak életünk egésze, olyan kell legyen, hogy ilyenkor, a végső búcsú pillanatában ne bánkódjunk amiatt, hogy másféle is lehetett volna. Ilyen értelemben vigasztalóan, de számunkra egyben figyelmeztetően is csengenek a költő Reményik Sándor szavai a Mi mindig búcsúzunk című versében. Mi ezzel búcsúzunk Gyurka Bácsitól:

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Gyurka Bácsi!

Nyugodjon békében!